március 20.

MEGSZÓLAL A SZAMÁR

"És meglátta a szamár az Úrnak angyalát, amint állt az úton… letért azért a szamár az útról… Bálám pedig verte az õ szamarát…" 4Mózes 22,23

Bálám jó reggel elment Bálák fejedelmeivel. Isten pedig megharagudott. Miért? Mert Isten még mindig reménykedik engedelmességünkben. Haragja féltõ szeretetbõl van. Nem azért van sok nehézség az életemben, mert Isten angyala ellenem áll? Össze ne tévesszük, amikor a Sátán áll ellenem egy Istentõl való útban, és amikor Isten áll ellen a magam útján. Szívem mélyén tudnom kell, melyik Isten útja. Tiltó piros lámpák között ne fuss tovább, állj meg! Szoktál-e figyelni a testeden keresztüli intésekre, mert ott is figyelmeztet az Úr? A mi szamarunk, a testünk, sokszor nem akar már menni az úton. Szeretne kicsit kitérni a mezõre. Mindig az egyforma robot. Talán úgy kezdõdik, hogy kedvetlen, örömtelen vagyok, nehéz nekilátni a munkának. Figyelj a szamárra, és ne verd a szamarat! Sokszor kényszerítjük magunkat tovább, ahelyett, hogy látnánk, az Úr áll elõttem. Türelmetlen vagyok: nem szokott az én szamaram ilyet csinálni. Meg is kérdezi: "Avagy nem a te szamarad vagyok-é, amelyen járni szoktál?" Ezen a szamáron kezdted a földi ügetést. Nem ismered? Figyelj egy kicsit, talán nem jó úton jársz. Sokszor, amikor ilyet érzek, az van bennem: megbántottam valakit. Jön a komolyabb figyelmeztetés. Amint meglátta a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorult, és Bálám lábát is odaszorította. Nem tudom, téged hol szorít testileg. Talán nem bírod már úgy, ahogy eddig csináltad, mert valahol odaszorított. Gondolkozz el, milyen gyermeke vagy az Úrnak, ha már a szamárnak kell megszólalnia?