március 11.

ESZES SÁFÁR

"És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett; mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében." Lukács 16,8b

A legtöbb ember úgy van ezzel az igerésszel, hogy hallott már róla magyarázatot, és mégsem érti, hogy lehet ilyen Isten, hogyan dicsérhet egy hamis sáfárt? Ne felejtsük el azt a mondatot, amit az Ige mond, hogy "e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében". Nem a hamisságát dicséri az Úr, hanem azt, hogy a sáfár felhasználta az idõt. Attól a pillanattól kezdve, hogy megtudta, bevádolták és számot kell adnia, megtudta, hogy nem lehet tovább sáfár, a vád bejelentésétõl a végelszámolásig volt még ideje, és felhasználta. Ha most megtudtad, hogy Istennek vádja van ellened, és még van néhány hónapod, éved, kérdés, hogy jól használod-e fel a rendelkezésedre álló idõt? A sáfár nem mondta, hogy ráérek. Õ tudta, hogy azonnal cselekednie kell, mert különben késõ lesz. Te, aki vádlott vagy, tudod-e, hogy rögtön csinálnod kell valamit? Nehogy úgy légy, hogy hallottam, hallottam, de nem veszem komolyan, hátha mégsem lesz végelszámolás. A sáfár tudta, hogy nem ér rá, õ tudta: most vagy soha. Neki azonnal cselekednie kellett, amíg nem késõ. Ezért dicsérte õt az Úr. Nem a hamisságáért, hanem az eszességéért. Azért dicsérte, mert ez az ember megértette, hogy milyen komoly veszedelem fenyegeti a sáfárságát. Megértette, hogy mindent elveszíthet. Ez az ember gondolt a leszámolás utáni jövõjére. Vajon gondolsz-e a jövõdre, hogy mi lesz akkor, és mi lesz azután?