június 12.

DÁVID ZSOLTÁRA

"Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. Zsoltár 21,1

Mi a fõfoglalkozásunk? Dávidnak itt az éneklõmesterség volt, és csak azután következett, hogy királya volt Izráelnek. A Prédikátor könyvében Salamon magáról mondja, hogy a prédikátor, aki mellesleg király volt. Vajon így van-e a mi életünkben is: Isten szolgája, és azután van egy mellékfoglalkozásunk: orvos, ügyvéd, kõmûves, földmûves. Sokféle foglalkozás lehet, de a fõfoglalkozás az, amit az Úrtól kaptunk. Az Úr most felteszi a kérdést, hogy melyik a nagyobb, és melyik a fontosabb? A zsoltár így folytatja: "Uram, a Te erõsségedben örül a király." Sok-sok évnek kell eltelnie egy ember életében, amíg igazán erõtelenné lesz. Istennek össze kell törnie elgondolásaimat, ügyességemet, képességemet ahhoz, hogy felajánlhassa az Õ erejét. Szükséged van-e már az Õ segítségére, vagy még magad is elboldogulsz? Dávid tudta, hogy egyetlen segítsége csak az Úr, és ennek örvendez felettébb. "Szívének kívánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg." Vajon szíved kívánsága egy az ajkad kérésével? Sokszor azt imádkozzuk, amit imádkozni kell. Szépeket tudunk kérni, de az Úr látja, hogy mi van a szívünkben. Dávid király életet kért az Úrtól. Talán sokszor volt már neked is drága ez a szó: "élet". Talán házasságkötéskor, vagy amikor megismerted az elsõ szerelmet. De minden, amit ez az élet ad, rövid ideig tart. Az élet nem az, amit mi annak gondolunk. Jézus mondja: "Én vagyok... az élet!" (Jn 14,6). Testi életünk egyetlen értelme, hogy isteni életet hordozhassunk magunkban. Jézus jelenlétével jár a szent, tiszta, csodálatos öröm. Naponta találkozhatsz Vele.