Egy szép napsütéses napon - manapság a melegrekordokat kerülgetve ez nem is olyan meglepő, 30-35 fok körül lehetett - éppen sietősen Debrecen belvárosában az egyik helyi járatos buszhoz szintén mi legyen az első téma gondolata járt a fejemben. Majd csak aztán vettem észre hogy egyedül állok a buszmegállóban, ami kicsit meglepő volt, mert általában azon a helyen eléggé sok ember várakozik. Miután jobban körülnéztem, megnyugodva láttam, hogy a közeli fasor árnyékába húzódva, a nap sugaraitól elbújva várják a közlekedő buszokat. Ezek az emberek már tudják és tapasztalják mit is nyújthat egy fa, egy széles és egészséges lombkorona, ez már egy fajta kapcsolat ember és a környezete között, talán rá ébreszt minket miért is fontos, és hogy mit is köszönhetünk, akár egy darab fának is mely ott van ha például épp melegünk van, kertjeinkben, tereinken, vagy akar Debrecen utcáján, a járókelők számára. Úgy gondolom, megérdemelnék ezek a fák, hogy írjunk néhány gondolatot, így talán írok pár sort a fák védelmében…

A növények fotoszintetizálás közben oxigént termelnek, egy újabb dolog amit megköszönhetünk nekik, mivel nélkülözhetetlen az életünkben. Élelem nélkül  egy - másfél hétig is ki bírjuk, folyadék pótlása nélkül néhány napig, de levegő nélkül alig pár másodpercig, esetleg néhány percig. Egy ember napi oxigén szükségletét kb 2-3 középkorú fa már ki is termeli, e mellet nagy szerepe van a levegő tisztításában a szén-dioxid elnyelésében, a klíma helyreállításában. Ezen felül sok más állat számára is nyújtanak élőhelyet.

A Földbolygó egy ökológiai rendszer, amit a növényvilág működtet a nap fényenergiájának segítségével, és persze az ember nem könnyíti meg a zöld növényzet munkáját.  Manapság egyre környezet tudatosabban élünk, de még mindig sok a fakitermelés, az indokolatlan egyéni érdekből kivágott fa, egyre népszerűbbek a csonkítások, az ágaitól teljesen megfosztott esetleg kettévágott törzsek, rongálások, szórakozásból elkövetett vandalizmus. mellyel igen nagy károkat okozunk az amúgy is sérülékeny környezetünkben.

Gondoljunk, csak bele a fák szinte csak adnak, az ember pedig szinte csak elvesz, meddig lehet ezt így csinálni? Meddig tudják még ezek a növények életben tartani ezt a bolygót és az emberiséget.???

Baja Mihály vers      

            Kivágták az akácfákat

Kivágták az akácfákat

A Nagyutcán véges-végig,

Ringó, rengő, zöldleveles

Lombja között akácvirág

Nem fehérlik. .

Nem ülök az árnyékába,

Mint valaha napsütéses

Nyári délben,

Nem hallom a vadgalambot

Szerelmesen turbékolni

Sűrűjében.

Kivágták az akácfákat.

Jaj de puszta lett a város,

Én Istenem, de mivé lett!

A kivágott akácfákkal

De sok régi, kedves emlék

Semmivé lett!

Ültessetek csodafákat,

Még se lesz oly szép, ha nő is

Fel az égig,

Mint mikor az akácvirág

Illatozott a Nagyutcán

Véges-végig.

                                                  Baja Mihály.